2011. március 7., hétfő

Remind me I'm alive

Tél volt még, mikor utoljára írtam. Persze, most is, mert süt a nap, de ki elégedett azzal, ha nincs meleg? Sőt, nagyon hideg van. Lefagyós pofi, leroncsolt kéz, miegymás. Rég szeretnék írni, most jutottam ide, mindegy. :) Elkezdtem tanulni, több-kevesebb eredménnyel. (Kevesebbel, inkább, de azért éjszakázom, kitartóan.)
És Őt is láttam, feltöltött energiával, életkedvvel, csak bármilyen nagyszerű is Ő az energiáival, mások többen vannak és nem tart olyan sokáig ez a kedv, mint kellene. Tartósított, flakonos, konzerv életkedv kapható. (Ha kapható lenne, már nem lenne kapható. Felvásároltam volna. Biztos nem adnák óccón. o.O)
A kávé továbbra is a szerelmem, az irodalom mostanában kevésbé, mert az éjszakák a fantáziám is leszívják, hogy értékelhessem. A matekkal történő másfél hetes pályafutásom, azaz nem-rühelljük-egymást-hanem-béketűrés-van-és-kölcsönös-türelem, jelentem szeretettel, elmúlt. Újra nem szeretjük egymást, de azért még küzdök egy dolgozat erejéig, hogy ne mondhassák, hogy én adtam fel a kapcsolatunk. (Mint Bánk. Már őszintén, milyen pasi az ilyen?! - Általános. Namindegy. ^^')
Szerdán kultnap, és még mindig nem tudjuk, hogy mit fogunk csinálni. Ének, tánc, már megint csak hűhó a semmiért. (Na, magamra ismertem?) Talán egy darabot átnézünk néhány órácska alatt, bár nekem már nincsenek nagy reményeim. Én zsűrizem, és túlélek. :) Délidőben az én nyomom már bottal üthetik... :)
Életkedv-kompótot mindenkinek! ^^


Jajistenem, ez a kép... *-* Szinte már majdnem minden rajta van, amit szeretek. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése