Hajlamos vagyok elferdítve látni a dolgokat - pedig tudom, hogy nálam tisztábban aztán senki sem lát. Néha csak a hibáimat látom, legszívesebben visszamennék az időben és kiosztanék magamnak néhány oltári nagy pofont. Másrészt továbbra is minden úgy van, ahogy lennie kellett. De egy dolog, hogy mit gondolok nappal, meg egy másik, hogy az álmaim egészen máshogy látják a helyzetet.
Álmomban szép szál legények csókolják a nyakam a női mosdóban, aztán átugrom a szomszédba, épp, mikor színpadra lépnék, a fizika tanár a kémia tanár kívánságára megöli az igazgatót, aztán álmomban gödörbe csúszunk, véletlenül találkozom Vele és én csak az arcára adnék két puszit, de ő megölel. És ez teljesen összezavar. És most itt vagyok, ébren, és olyan szívesen felpofoznám magam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése