Indiánlány

Nincs első két órám, miért is ne blogolnék tanulás helyett. Muszáj elmondanom, hogy igen, tavasz van. Nagyon szeretem, de félek örülni neki, mert félek, hogy ha kimondom, hogy süt a nap, az egyszerre elmegy. És majdnem biztos vagyok benne, hogy ez a tavasz nagyon rövid lesz, mert ballagásra, érettségire bizony be fog ütni a negyven fok, nem is mi lennénk, ha nem így lenne.
Addig kihasználom. Futok, edzek, megszállott lettem, mert le kell kötnöm magam valamivel. Tanulok még, bár már nem izgulok. Elértem azt a pontot, amikor megnyugszom, elkönyvelem, hogy "úgyis lesz valahogy" és nem azon kattogok, hogy mi van, ha nem vesznek fel.
Kitartóan utálom a történelmet, továbbra is érdekel a biológia, a franciával még mindig hadilábon állok, kellemetlen érzésem van a matektól és mit nekem egy magyar érettségi. Szóval így. Várható még további okfejtés, mert megmondás folyik az ereimben, érzem.