2011. március 15., kedd

Holnap tovább

Én próbálok nem ömlengeni. Úgy kiírni magamból, ami bennem van, hogy nem sértek senkit. (Szemérmet, személyiségi jogot, normákat, erkölcsöket - valamelyiket úgyis sikerül majd, ha eddig még nem.) Meg egyáltalán, hogy ne untassak.
Persze, nem azért írom ezt, hogy olvassanak, bár jól esik, ha mégis. nem azért, mert az életem olvassák, mert hát az végső soron kit érdekel? Inkább a stílus, ami mögötte van, meg ami előttem van, ahogy megnyilvánulok, biztos értitek. (Azért is írok, hogy ilyeneket benyöghessek, you know. :3) Nem egyszer mondták nekem, hogy a legnagyobb erősségem, hogy a semmiről is órákig tudok beszélni. Vagy ha nem is órákig... (De igen, történt már ilyesmi! Nagyon kellett hozzá unatkozni. :D)



Szóval Ő, már megint Ő a téma. Meg Ők, egyáltalán. Született közös kép, de nem osztom meg, mert az kapásból sértő, romboló, mindenféle agyiszintre nézve. És nem is elég ömlengős. :) Nem látszik rajta eléggé az új felsőmről a kép, imádom, majd megmutatom talán egy jobb képen, ha lesz végre. :D
Hosszú hétvége, kérem, így kell kihasználni. Azokkal, akiket nagyon szeretek, de nem akikkel hétköznap együtt vagyok. Kaptam hideget, meleget is, és most a fantáziáim maradtak, a fránya képzelgések, hogy majd mi lesz, ha újra látom, ha nem savanyú hétköznap lesz, meg egyáltalán, csak éljem túl ezt a néhány hetet.
Megint nem így szerettem volna írni.
De ez már nem lep meg senkit. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése