Kicsi szívek

A dal ezúttal csak csodaszép háttérzaj gyanánt van itt, a hangulatomat nem tükrözi, mielőtt kedves vesémbelátók (J?!) megijednének, szívbajosan kezdenének szaladgálni. :D

Ma végre nem csak a tanulás van. Nevetni fogsz, homlokon pöckölsz, de unatkozom így. Sulcban kínlódom, utána sietek haza - igaz, főként a hasam vezérel ilyenkor, - utána pedig mennék, csak mennék, azon gondolkodom, miért nincsen már órám, miért nem tanulok zenélni, miért nem csinálok valami értelmeset. Csak mert végre nem éjjel-nappal magolok. Nemnormális, én mondom.
Ebben a semmittevésben pedig akár egy dal is könnyű szerrel evokálja nekem a Majmot, így már megint hiányzik. Pedig megígérte, mikor felszállt a vonatra, hogy nem lesz időm őt hiányolni. Szerintem már csak azért is lett. ^ ^'

Elérzékenyülős.
Ebben a semmittevésben, a napközbeni emberiszony után ilyen is van. Érzékenyülés.
Az utóbbi napok. Kedvenc olvasmányélményeim, hozzám. Nekem.
Pedig szerintem még mindig nem vagyok jó ember.
Zavaromban nem tudom kellőképp megfogalmazni a hálám. ^^