Van még mindig ez a csúnyaság, ez az iskola, még hét és fél nap, mert osztálykirándulunk vasárnap, ezekkel a drága és kevéssé drága emberekkel! Ülni velük a napfényben-szellőben, sört kortyolni, az nagyon jó. Bent rohadni, az kevésbé. Támasztjuk egymást és mormoljuk: nyugi. Mindig sorban.De most beléptünk a nyárba - ennek örömére fúj a szél és nem tűz a nap -, és most már csak remények lesznek.
Cseresznye, a párom, a drága fejecskék, eperkosár tejszínhabbal, citromvíz és narancsszörp, fürdőruha, törölköző és ének, rengeteg. Tegnap megvilágosodtam: nem csinálhatom azt, amit elvárnak tőlem. Én is csak szívből vagyok, bármennyire nem hiszem néha - és a saját magam börtöne a legrosszabb mind közül.
A májust többé-kevésbé sikeresen zárhatom: vezetek, tornázom, megvan a felsőfokúm, az érettségim, és bár a jegyeim nem tükrözik, hogy mennyire igyekeztem, már nem is érdekel igazán. Legfeljebb nem megyek egyetemre.
Nagyon kellemes nyarat kívánok minden kis fejecskének, koktélt és hullámokat, mérgezett almát, szerelmet, kéz- és lábtörést, művészfilmet. Én annyira hiszem, hogy ez a három hónapnyi nyár igazi szabad bolondság lesz! ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése