Nem azt mondom, hogy szeretem az órarendemet, mert valószínűleg két hét múlva már nagyon fogom átkozni, de azért most ez nekem jó. Kettőre kell csak befáradnom gyakorlatra, ami máris sokkal jobb, mint amit el mertem képzelni múlt félévben, amikor kimondottan szerencsésnek éreztem magam, ha csak fél kilencre kellett mennem, a kilences kezdés meg egyenesen csodának számított, de azt is elvették tőlem valami hülyeséggel - orvosi vizsgálattal, TO-s megjelenéssel, satöbbi.
És most kipihenten látom a napot, elképesztően fantasztikus. Nem tesz bologgá, hogy holnap délelőtt egyszerre két helyen kéne lennem (shame on me hogy nem tudom megcsinálni...), a szabad délutánom pedig szemrebbenés nélkül elveszik (sok hülye, de hát ez egy ilyen bicikli...), de ha csak hetente egy ilyen alkalmam is van, én már összeteszem a kis kezecskémet. Úgy érzem, nem lesz. Balance. ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése