Körülettem, messze tőlem.
Nem vagyok antiszoc, csak alapvető kommunikációs problémáim vannak. :)
Délutáni szundi. "Aludj még, Cicám!" Aztán a kölyök, akit rajtakaptak. Én. Frissítő pancsi, falra meredős, hideg levegős, forróvizes, aztán megjön, hazaér. Ázott, bár belekapaszkodott az esernyőjébe, ő mindig, csak ha vele vagyok, elfelejtetem vele. És utána együtt, pedig már éppen szállnék ki, törölköznék.
Ne beszéljük meg, korai még.
Együnk valamit, mindjárt tizenegy, késő van. Akkor másfél hét múlva látlak újra? És utána három hét alatt megöljük egymást? Gyönyörű halál lesz.
Hiányoznak a barátok, hogyne. Nagyon örültem Jencinek, amikor beesett, váratlanul, de vigyorogva, és behúzódtunk a sötétített, ám dögmeleg szobába, és elkezdett hiányozni a délutáni szundi. Nehéz másokkal, de nélkülük is nehéz. Örülök én nektek, csak sajátosan mutatom ki, kovászos uborkát rágcsálva.
Egyébként megkaptam a szép új sötétítő függönyöm. Holnap reggel, remélem, sokáig alszom majd, végre. Már négy napja nem alszom tovább kilencnél. o.O (Mennyi mindent csinálhattunk volna! :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése