2011. július 31., vasárnap

Egy egész fele

Tudom, hogy csak agonizálok, hisztispicsa vagyok, nem tudok örülni semminek. Szeretném ezt a bejegyzést nem visszahallani. Soha. Csak leírom, mert muszáj, oké?

Csak mert van olyan, ha már túl boldog vagy. Ha kicsit többet is vártam, menni ide-oda, ha már a színdarabról lemaradtam, persze, tudtam, őt nem lehet csak úgy kirobbantani. De tudja, mikor van szükségem rá, és akkor ott van.
Egyébként rájöttem, azért van rajtam két réteg pizsi és egy pléd szorosan csavarva, mert így még mindig kevésbé érnek a mumusok. Mikor a legrosszabb mumus én magam vagyok.


Sokkoló hír következik: Makón nincs hagyma. Továbbá. A művész nem hajlandó énekelni, a tribünről nem látni az arcokat. Sárospatak túl messze van Miskolctól, ellenben Tunéziába elugorhatunk. (nem értem.) Mindenki mást raktároz el a kis fejecskéjében - vajon hány százalék köt össze két embert? Egy hajszál.
Csak G-hez köt kötél, kétéves, vastag, néha fojtogató, de a fenébe, kimosattam a pólóját, amit direkt elkoboztam. (Bolond.)
És még valami, ha már eszembe jutott. Az emberi hülyeségért én már csak brácsázni tudok. (c)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése