Huppanás

Engedélyezek magamnak egy kis bőgést. Hétórányi utat, másfél óra jópofizást a családdal és még fél perc telefonbeszélgetést vele kibírtam nélküle. Most szabad.
Pedig egy hét, és újra látom. Nem alhatok mellette, úgyis mindenki az utamba fog állni. De bízom és reménykedem, és ennyire azért nem szörnyű a helyzet. Csak fáj. Megrémiszt, hogy megint nem tudom átölelni.