Ez a dal most csak úgy eszembe jutott. Jó lenne Inuyashát nézni megint. Olyan kis romantikus volt és úúúgy imádtam! 0.0
Az előző bejegyzés címe természetesen arra vonatkozik, hogy még mindig rengeteg teát vedelek. Beteg is vagyok, de egyáltalán, az tart életben. A mostani cím pedig arra, hogy mindezt törpillás bögréből teszem.
Várom, hogy emberem jelezzen, adjon életjelet, vakkantson ide valamit, ilyesmi, dehát nem teszi. Zavar. Az a helyzet, hogy bár nem kéne és nagyon nem vagyok rá büszke, beteget kapok attól, hogy osztálykirándult, hát még mikor megtudtam, hogy ottalvós. Van az a pont, mikor annyira nem tud megnyugtatni az édes olvasztós sms, pedig elvileg bízom benne, jobban mint bárkiben. Ezek szerint én egy nagyon bizalmatlan ember vagyok.
Unom a güzülést. Ki akarok menni és futni. Csak hideg van.
Annyi mindent lehetne csinálni! De semmiképp sem akarok holnap megint emberek közé menni. Azt nagyon nem akarom. ><
Meg azt is szeretem, hogy ofő felad húsz memoritert, majd elfelejti, mit adott fel és még ötöt hozzácsap. Én meg aludtam órán és nem volt, aki tájékoztassa. Tönkretesz az éjszakázás. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése