Még sincs annyira pusztulásra ítélve ez a hét. Persze, nem felejtem el, mennyire rossz volt tegnap, meg tegnapelőtt, mennyi sok apró hülyeség rontotta el a kedvem és milyen egyszerű kérdésekre voltam képtelen válaszolni. De most már tényleg eszméletlen fáradt vagyok. :)
Ez már az a jó fáradtság. Megkezdtem a pihenés első szakaszát, úgy döntötte, a szombat most az enyém lesz és mit nekem külföld, mit nekem próba, nem megyek be: itthon maradok, alszom, pihenek és meggyógyulok. És utána még két hétig fogom bírni. Háromig nem, mert azért mindent kiszámolok, és még egy ilyet nem akarok.
Nade külföld. Még döntés nem született, úgyhogy csak ennyi. Elég jó hír.
Nade a pihenés első szakasza, parti, végre már. Kimentünk a zegyetemre, majd fel a kilátóba, és nevettem, rengeteget. Tüneményes formákkal töltöttem el néhány órát. És az Acélváros olyan magasból még mindig nagyon tetszik, fentről tényleg szép. :)
A hangomat persze nem kíméltem. Iskola, majd próba. Aztán kimentem aláírást gyűjteni, két órát dekkoltam kint és mindenkivel beszéltem, sok-sok lapot teleírattam velük. Este folytattam a kedves diákok körében, még annyit sikerült összeszedni, bár feleannyi idő sem volt. :D És nem hivatalos forrás szerint 15000 aláírás fölött vagyunk már - ami szerintem túlzás egy kicsit, de egészen biztosan nyaldossuk a tizenkettőt. Szerintem ez fantasztikus. Tényleg mindenki velünk van. :)
A hajszínem elég érdekes. De anya imádta, ő pedig meg fog győzni engem is, hogy jól áll. Majd postolok képet, mert nem bírom ki, hogy ne. :D
Ésésés. A kedvesem hiányzik, de nem írok neki. Csakazértsem. Csak írjon szépen ő, sűrűn esedezve a bocsánatomért, amiért eddig nem volt hajlandó életjelet adni. Na. :D
És most lefekszem aludni. Egy pompás szombatnak nézek elébe. ^.^
Jó éjt, kellemes hétvégét! ^.^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése