2011. október 17., hétfő

Illuminating lights


A hétvégém jó volt. Nagyon. Volt hosszú parti, fagyoskodás, belső radiátor (igen), egymás melegítése, rengeteg elvetemült nevetés, volt mosoly mögötti fájdalom. Eszkimó puszi. Alvás, méghozzá nagyon kellemes, koncert, kultúra, állatkert, zsiráf, cicamaci, cicamadár, kistigrisek, volt finom kávé, és rengeteg idő a villamoson. Röviden, tömören. :)
Találkoztam iskolatársakkal, megjegyzem, volt köztük igen jóféle is. (És még zenész is!) :D Meglepett, hogy tudnak rólam. Én vagyok "a G barátnője". Jól esik. Mondták, hallottak rólam, volt, aki kérdezte, én vagyok-e a Barbi (mert Pesten a Barbi van, meg a Géza), olyan is volt, aki a teljes nevem tudta, mikor jött felém. (A fészbukfüggő mindenségit neki...) Nagyon jó érzés, na. :) Normális ember ilyenkor szembesül azzal, hogy mennyire lenyomozható. De amíg itt nem olvasnak, jó vagyok, nem?
A koncert, a főpróba is nagyon rám fért már, a kultúra, tudtam hova tenni. Rájöttem, több zene kell az életembe, még több. Szeretnék még sokat tanulni is, elolvasni a jóféle kilencedikes tankönyvet, amit elkunyiztam Emberemtől, koncertekre menni, kérdezni, megjegyezni. (Fogok én még arcoskodni a matek szakon a tudományommal. :D) Például megtudtam, miért tartják a kürtöt olyan viccesen, ököllel, miért cserélnek sűrűn nádat a fafúvósok. (A klarinét továbbra sem a szívem csücske. Csúnya, fene borzasztó hangja van. Bocs.) És a főpróba, a filmzenék, a Müpa, a Hallelujah, a Pirates of the Caribbean, a Szabadság szerelem. Oázis a sivatagban.
És Párom használta a parfümöt, amit karácsonykor vágtam hozzá, mentségemre, szalaggal átkötöttem előtte, csak utána koppant, és az alkalmi kabátját is felvette hozzá. (Ha te láttál már dögös pasit! *-*)

Alig várom, hogy belecsöppenjek a nagyvárosba. Néha még elrettent, de egyre jobban eligazodom és igazán, ott van hol eltévedni, fenomenális kalandok lesznek. Csak a vonathoz legközelebb időben megyek. Nem akartam kipróbálni még, milyen az, ha mozog a vonat, mikor felpattanok rá. És mégsem olyan egyszerű két és fél órán át döcögni a járművön.
Még mindig nem késő elkezdeni?


Nekik láttam a főpróbájukat. Fáj a szívem, hogy a koncerten már nem voltam ott, de hatalmas élmény volt így is. ^^

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése