A körmeimet le kéne mosni, meg kéne növeszteni, a biológiát meg kéne tanulni, le kéne magamat foglalni. Az a baj, hogy unatkozom. És ahányszor nincs betáblázva néhány órám, ahányszor úgy döntök, hogy ágyban maradok, pihenek, a nap végére rosszul vagyok. Tanulgatok, persze, lenne mire fordítani ezt az időt, de az unalmas tud lenni. Társaságra vágyom.
Például idegesít, hogy apum felém se néz. Nem amelyikkel együtt élni, hanem a másik. Sosem voltunk olyan közel egymáshoz, nem is szokott nagyon hiányozni, de azért ha írok egy sms-t, legalább válaszolhatna. Pasik. :)
Ezért nem akartam elkezdeni ecsetelni a hetemet sem, mert úgyis panasz, csapongás lett volna a vége, ez, ha úgy tetszik, egy kis elmaradhatatlan záróakkord, mert vasárnap van. Nem egyszerű megmaradni a formás hátsómon, na. :)
Úgy néz ki, mostanában sok szabadidőm lesz. Építő jellegű, halál előtt feltétlenül megtekintendő filmek címét sok szeretettel várom. ^^' :)
A szmájlik egyébként mindenhol ott vannak, így a matek füzetemben is. L csak ennyit talált mondani a csütörtöki témazárómra írt :@ jelemre: "Kommentálod az eseményeket." Persze, folyamatosan. ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése