Whisper

Ma nincs annyira kedvem, erőm élménybeszámolni, úgyhogy csak egy dalt hoztam, amit már egy hete szeretnék meghallgatni és ma került rá sor, gyönyörű szép, szerintem. És táncolok. Ez a címe. Cécilia Cara, francia musicalszínész, az első számú Júlia énekli. Én egy fiatalkori, barátságból lett szerelmet hallok ki a dalból, de nem szentírás. Most azért hallgatom, mert pont ideális így tanulás és alvás közt lebegve, szombat este. ^^
Egy idézetem is van, mégis a mai napom szüleménye. A heti rendszerességű Deszka színházértő műhellyel ma Kovács Kristóffal beszélgettünk, ő színész, rendező, író, fordító, dramaturg (stb. :D), és egyébként nagyon érdekes fazon. Szerintem ő is egy tipikus művész. Ez a program azért is jó, mert amellett, hogy hasznos, érdekes dolgokat tanulok, különböző művésztípusokkal találkozom, különleges emberekkel, akiket nagyon szívesen megismernék. :) Nagy emberektől csak pontosan, tudom, tudom, én azért most mégis kicsit pontatlanul fogok idézni.

"Magyarország a hazám. Tudom, mert amikor átjövök a határon, elfog a gyomorgörcs. Olyan dolgokon idegeskedem, amihez semmi közöm. Ha látok egy eldobott flakont, mindenkit elkezdek szidni, hogy mit csináltatok már megint, ti marhák?! Külföldön az ilyesmi nem érdekel, de itt mégiscsak közöm van a flakonhoz."

Szerintem nagyon szépen megfogalmazta, bár én most egy rövidített, letisztult változatot adtam át. Belegondoltam és igaza van. :)