Rémmese

December 22., jól számolom? Nem szeretem ezt a napot.
Tegnap végre kiereszthettem kicsit a gőzt, nagyon jól éreztem magam a barátnőmmel, majd az osztálytársaimmal - kezdek jóban lenni velük és ez nagyon jól esik. Próbálkozom, látod? Aztán épp hogy ágyba kerültem, kelni kellett, mentem rutinvizsgálatra. Kicsit féltem tőle, de jól ment. Leszámítva, hogy doki nem rendel időben, nem siet sehova, addig meg másnaposan üldögéltem a gyógytornászok között, illetve keringtem, mint egy planéta. A szoba és az illemhely között, of course. Szóval nem voltam jól, de épp ez az állapot kellett hozzá, hogy kibírjam a vizsgálatot, sőt, anya kihasználta, és a szemöldökömet is kiszedette. Megjegyzem, baromi jól sikerült, most egy kicsit szebbnek érzem magam. :P

Itthon aludtam egy kicsit a cicámmal, majd menni kellett vásárolni. Az összes ajándék megvan már, jelentem be szeretettel, néhány tábla gigacsokit leszámítva kész vagyok. Találtam néhány nagyon cuki ajándékot, remélem, mindenki értékelni fogja. ^^
Csak mikor hazaértem és ettem végre valamit, mikor nagyjából megszűnt a fizikai fájdalmam, kezdtem el újra aggódni. Pont egy éve nagyon szarul éreztem magam - ilyenkor is depis voltam, hát még huszonharmadikán. Akkor nem feltétlenül magamnak kreáltam a rágódni valót, azt viszont nem tudom, ennek vigasztalnia kéne vagy letörnie?
Szóval amíg elfoglalom magam, addig jól vagyok. De még mindig nem derült ki, hol van az a defekt, ami nem hagy nyugodni. Így nem tudom, mit kéne kivágnom. Úgyhogy alszom még.

Remélem, Veled minden rendben. Megvannak az ajándékok és el vagy foglalva a szeretteiddel. Így kell ezt csinálni. ^^