Kicsit összeszedtem magam. Egy kicsit. Rosszul alszom, kattog az agyam, a zeném ha leáll, sírok - úgyhogy ügyesen nem állítom le. Iskolában persze kiválóan tudok csicsikálni, amiatt ne aggódjon senki. Csak itthon nem megy. Azon gondolkodom, lehet, hogy egy mumus kelteget? Elképzelhető. Sőt, valószínű.
Abban reménykedem, hogy holnap történik majd valami, ami gatyába ráz, mert egyedül már képtelen vagyok ennél többre, hogy legalább arra a szintre eljussak, hogy írjak ide.
Ez az állapot szánalmas, de többnyire tudom titkolni. Ebben is fejlődtem.
És akkor a karácsony.
Hátigen. Nem vagyok biztos még semmiben. Mindig félek attól, hogy rossz döntést hozok, ezért persze hozok is, utólag meg bánok mindent.
Zseniálisan mókás vagyok, ami a másik oldalt illeti. Jót kacagok a baromságaimon, amikor a zene úgy hozza.
Énekelni nem tudok és mellesleg a látásom kegyetlenül romlott. Így karácsonyra ez de jó.
Bárminemű házi praktika, javaslat, tenyér az arcomon?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése