Bekövetkezett a félelmetes, a harmadik nap - már a másodikon. Ahol csak olvastam, a harmadik nap a legnehezebb, na én ma totál nyűgösen estem haza. A sírógörcs kerülget. Nem azért, mert éhes vagyok, hanem rám jön. Soha az életben nem fogom megenni azt a káposztalevest, amit ma elém toltak, pedig apukám jó sokat csinált. Én nem gondoltam, hogy ilyen lesz.
A napi fogyasztásom egy kis tál alma- és répapüré vízzel hígítva, fahéjjal, egy szelet csirkemell és három villányi saláta. Azt hiszem, három napja áll már a hűtőben, de a savanyúság elfogyott. Ezen kívül két kávé, mert úgy döntöttem, hogy nem sanyargatom magam a hiányával, révén a léböjtöt is megszegtem, másfél liter ízesítetlen és két bögre fekete tea, kb. két liter víz és egy késhegynyi slambuc, mert osztálytársnőm azt evett ma iskolában és meg kellett kóstolnom, hogy mi fán terem. :)
Futottam kb. húsz percet, lendületesen, és mindjárt megcsinálom a száz felülést és felpattanok a Leg Magicre. Ez az edzésprogramom. A futást ma kezdtem, de legalább hetente háromszor ennyit jó lenne megcsinálni, igazán nem sok.
Igyekszem majd őszintén beszámolni arról, hogy miként rúgok be pénteken alkohol nélkül. (Máris valami olyasmi, amit eddig a blogon nem írtam le. ^^)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése