Ez a nap annyira jó volt, hogy meg kell örökítenem, még ha ilyen nyögvenyelősen is.
Tegnap este a bolond, lelkes, nagyon kínos és nagyon kétségbeesett este, amit nem tudtam nem végigvigyorogni. Mikor nem tudtam leállni a Rómeó és Júliával (nem, azzal sosem lehet) és amikor csak jöttek és jöttek a gondolatok és arra jutottam, hogy csesszemeg mindenki, ha nem tetszik, el lehet menni, de én inkább vagyok boldog, minthogy túlgondolkodjam. Nem, most ez nem az az időszak.
És reggel a csúnya és finom kaszinótojás, mert öntörvényű vagyok és megtehetem, hogy az reggelizem fél tizenkettőkor. (Mit öntörvényű, ez már a punkság netovábbja.) És a fejecskék. J, B meg D, a ribancom, akik tartották bennem a lelket és remélem, hogy most olvasnak, innen küldök hatalmas puszit. (J! <3)
Aztán a hajfestés, violett lettem, kéremszépen, a festék eperillatú volt, sokáig úgy tűnt, hogy a színem is az lesz. Talán majd legközelebb.
És a fejmosás. Elbeszélgetés. Minek nevezzelek? Hiányzott egy ilyen, hiányzott, hogy legyek. (Hogy legyek valaki?)
Kit akarok becsapni, persze, hogy eszméletlenül hiányzik, ugyanakkor továbbra sem bánok semmit és bízom és küzdök és ez most jó és izgalmas és ha tehetném, mindenkit szeretnék, mindenkit.
Megadtam a módját kiskorúságom utolsó napjának, és erre persze csak most jövök rá. ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése