Nem-de, nem-de, nemnem-debizony, erről szól most a fejem. Semmi mást nem hallok. Van csokoládé, horrorfilm, nevettem tánc közben, kértem csokis sütit a büfében napszemüvegben, mondtam, a másnaposság még hátra van, most csak gyúrok rá. És nem, és de, és ilyen nincs, de igen, így kellett lennie, de mi van, ha mégsem, de igen, biztosan, de én nem bírom ki, de, mert muszáj lesz. Csak ennyi.
Nem is tudom, hogy mi tartott vissza attól, hogy megöleljem ma B-t. De úgy nagyon, na, mondjuk talán, hogy akkor biztos elbőgtem volna magam. És D, és J, akikről nem is gondolnám, hogy mennyire édesek és figyelmesek, ők segítettek egy kicsit mindig, hogy még egy órát túléljek. És még egyet és még egyet.
Akkor is most kezdődik még csak a játék.
És a tavasz és a nyár.
Life of eternal youth.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése