Kit akarok átvágni? Fáj, rettenetesen fáj, a fejem jár, a szívem kalapál, a kezem nem is tudja, hogy simogatna vagy fojtogatna legszívesebben.
Így van, kurva nehezen viselem, ha valami nem úgy megy, ahogy én azt elterveztem - ha már kényszeresen tervezek. Ugyanakkor továbbra is tudom, hogy amit akarok, azt bizony megkapom. Most, vagy majd később. Amikor tényleg nagyon fogom akarni, akkor majd foggal-körömmel. (A szívet-lelket sajnos nem érdemled meg.)
De majd az asztalra csapok, B (nem összetévesztendő az előző posztban említett B-vel, mert ő most pontosipszilonos, biza ^^) lép nagyokat, szédülünk-nevetünk, néznek majd ránk bután és akkor is jó lesz, úgy is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése